Kégl Sándor (1862–1920) a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a budapesti Tudományegyetemen a perzsa nyelv és irodalom első tanára, Goldziher Ignác és Vámbéry Ármin tanítványa volt. Az igen sokoldalú és széles érdeklődésű tudós-földbirtokos szoros szálakkal kötődött a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárához: ő készítette el a keleti kéziratok első katalógusát és írta le az addig az Akadémia birtokába került török, perzsa és arab kéziratokat.
Tekintélyes, 11 ezer kötetes könyvtára halála után fivére, Kégl János adományaként került az Akadémia birtokába (1925). A Kégl-könyvtár a legnagyobb volumenű adományok közé tartozik az Akadémiai Könyvtár történetében, jelentősége csak a Könyvtár alapjait megvető 30 ezer kötetes Teleki-könyvtáréhoz vagy a régi magyar könyvgyűjtemény alapjául szolgáló Ráth-gyűjteményéhez mérhető.
A Kégl-könyvtár 59 perzsa kézirattal gyarapította az addigi mintegy 60 darabos perzsa kéziratgyűjteményt.
Khuszrou va Sirin (MS Pe. O.58)
A kéziratok között a klasszikus perzsa irodalom több jeles alkotása megtalálható, így Háfiz (Perzsa O. 68), Anvari (Perzsa O. 86), Amir Khuszrou Dihlavi dívánja (Perzsa O. 79), Nizámi Khuszrou va Sirin című alkotása két példányban is (Perzsa O. 58 és O. 73), több munka a lexikográfia és a nyelvtan, az asztrológia, illetve az orvoslás területéről.
A Keleti Gyűjtemény legrégebbi perzsa kézirata az 1319-ben másolt Kalila va Dimna (Perzsa O. 57) szintén a Kégl-könyvtárból származik.
